LOADING

Type to search

Budapest Inspiráció Karácsony Rácsodálkozom

Főurak a ligetben, avagy korcsolya és télvárás anno…

Share

Gondoltad volna, hogy gróf Andrássy Gyula kiválóan korcsolyázott? Vagy, hogy Erzsébet királynét, lányait és Rudolf trónörököst a gödöllői postamester tanította korcsolyázni? Én minden évben várom kislányommal a korcsolyapályák nyitását! Nem volt ez másként a 19. század második felében, a 20. század elején sem!

„Mintha minden bál szép hölgyei kiköltözködtek volna a nagy jégpályára, a fiatal mamáktól a legfiatalabb leányig, olyan derűs, olyan mosolygós a képe annak a hangos kis világnak azóta, hogy az idei korai tél már december elején befagyasztotta, a városliget nagy tavát. Tele az egész pálya kipirult arcú, mosolygó képű eladó és még nem eladó leánykákkal, jókedvű mamákkal, korcsolyázó fiatal asszonyokkal, kik vígan cikáznak a csillogó jégtükrön.”[1]

A Városligeti tó jegét már az 1830-as években használták korcsolyázásra. A Budapesti Korcsolyázó Egylet Kresz Géza kezdeményezésére alakult meg 1869-ben. Az Önkéntes Mentőegylet későbbi alapítója újságcikkek útján toborzott tagokat, mely kezdetben meglehetősen döcögősen haladt. A Városligeti Műjégpályát 1870. január 29-én Rudolf trónörökös nyitotta meg.[2] A korcsolyázás eleinte a férfiak kiváltsága volt, a hölgyek számára nem tartották illendőnek. Báró Eötvös József volt az, aki a lányait először a jégre engedte.

Az Egylet vezetői sorra járták az előkelő családokat, hogy leányaikat engedjék korcsolyázni. Törekvésüket siker koronázta! Ettől kezdve a fiatal bájos bárókisasszonyok mindennapos vendégei lettek a jégpályának. Egymásután léptek be a tagok sorába: az Andrássyak, az Apponyiak, a Batthyányiak, a Czirákyak, az Esterházyak, a Karácsonyiak, a Káro­lyiak, a Keglevichek, a Szápáryak, a Zichyek, a főrangú világ köztiszteletben és szeretetben álló tagjai, a közélet kitűnőségei és a polgári családok. Hogy az egyleti élet minél változatosabb legyen, a hölgyek délutánonként uzsonnákat rendeztek. Ezeknek városszerte híre ment.[3]

A körülmények nagyon spártaiak voltak, egy fabódé szolgált melegedőként, a gavallérok itt kötötték fel a hölgyek lábára a korcsolyát. A gardedámok is itt vigyázták árgus szemekkel a rájuk bízott lányok erkölcseit, faszénparázzsal telt cserepek mellett, jól beburkolózva. A mamák egy idő után megunták a melegedőt. Szánkókra ültették őket, innen figyelték jó meleg kendőkbe burkolva a vidám fiatalságot. Hogy meg ne fázzanak, a szánkók talpára kis agyagbögréket erősítettek, melyekből izzó szénparázs árasztott valami kis meleget.[4]

 A zenét Andrássy Manóné kintornája szolgáltatta, amit az urak felváltva tekertek. „Hogy pedig vígabban folyjék az «iringálás»[5], gróf Andrássy Manóné egy nagy kintornát adott kölcsön az egyesületnek és ennek a hangjai mellett siklottak, lejtettek a napról-napra jobban szaporodó korcsolyázók.”[6] 1875-ben aztán megépült az első igazi melegedő pavilon Lechner Ödön tervei alapján.

Ha beköszöntött a tél, a képviselőház tagjai felkötötték a korcsolyát. Régi újságcikkekből kiderül, hogy a képviselők többsége sportolt valamit. „Miután az egyesület végleg megalakult, még nagyobb buzgalommal láttak hozzá a tagok toborzásához, s előkelő hölgyek is egyre nagyobb számban keresték föl a jégpályát. Az 1870-iki második korcsolyázó-télen már kint lehetett látni naponta gróf Andrássy Aladárnét és Manónét, báró Edelsheim-Gyulai Lipótnét, báró Lipthay Bélánét, Türr tábornok nejét, aki egyike volt a legszenvedélyesebb és legügyesebb korcsolyázóknak.
A főúri világ férfijai közül első sorban gróf Andrássy Gyulát lehetett látni, aki fiatalabb éveiben gyakori látogatója volt a jégpályának. Remekül korcsolyázott és elegáns sugár alakja messziről kitűnt.”[7]Ferenczy Idának, Erzsébet királyné felolvasónőjének 1879. december 8-án, Budáról Gödöllőre írt levelében maga is leírja egy korcsolyázós élményét: „Itt borzasztó hideg van- kínomban a korcsolyázásra vetettem magamat vén napjaimra- azon közmondás szerint, Wenn es dem Esel gut geht- geht er auf’s Eis tanzen.”[8]Andrássy nemcsak a Városliget­ben, máshol is korcsolyázott, így például 1885—1887 közt a Budai Lövészegyesület jég­pályáját is látogatta.[9]

 „A jégpálya kezdetleges volta csak kedélyesebbé tette a mulatozást, melynek nem szolgált akadályul, hogy a fabódé, mely iroda, melegedő-csarnok és korcsolyafelkötő-helyiség volt egyszerre, mindössze egy rozoga asztallal, két székkel és egy ócska szekrénnyel volt bútorozva. Egyik sarokban egy szalmazsuppokból rögtönzött pamlag állt, erre ültek a hölgyek, míg a szolgálatkész gavallérok felkötötték lábacskáikra az ócskadivatú, szíjas korcsolyákat. 1872-ben már négyszázra szaporodott az egyleti tagok száma s ekkortájban rendezték az első korcsolya-versenyeket. Rudolf trónörököst magyar ember és pedig Lipcsey, a nemrég elhunyt gödöllői postamester oktatta a korcsolyázás elemeire a gödöllői park taván, nevelője, Latour altábornagy felügyelete alatt. Mint gyakorlott korcsolyázó meglátogatta a budapesti korcsolyázó-egyletet is 1871-ben, amiről az egyesület emlékkönyve melegen emlékszik meg.”[10] Lipcsey Ottó gödöllői postamester neves műkorcsolyázó volt, ő tanította Erzsébet királynét és lányait is korcsolyázni az akkor még be nem temetett hattyús tavon.[11]

A történelemgazdag részleteket Kovács Dóra írónő bocsátotta rendelkezésünkre.

Keresd a könyvét a könyvesboltokban, vagy online terjesztőknél!


[1] Vasárnapi Újság, 1898. január 9.

[2] Kovács Dóra: „A királyék megint itthon vannak!”, Álomgyár Kiadó 2020., 27.p

[3] Siklóssy László: A magyar sport ezer éve II. (Budapest, 1928), A korcsolyázás, ADT

[4] Uo.

[5] Csúszkálás

[6] Vasárnapi Újság, 1904.01.31.,51. évfolyam, 5. szám

[7] Uo.

[8] Kedves Idám! Leveleskönyv, Gödöllői Kastély-könyvek 3., válogatta, sajtó alá rendezte: Tolnayné Kiss Mária, szerkesztette Faludi Ildikó, Kaján Marianna, Gödöllői Királyi Kastély Közhasznú Nonprofit Kft., 2016., 120.p

[9] Siklóssy László: A magyar sport ezer éve II. (Budapest, 1928) A korcsolyázás, ADT

[10] Vasárnapi Újság, 1904.01.31.51. évfolyam, 5. szám

[11] Gödöllő halad. I-IV. Gödöllő és Vidéke, 1927.nov. 27.-dec.18. in G. Merva Mária: Írók és múzsák Gödöllőn, Gödöllői Városi Múzeum, Gödöllő, 2013., 61.p

Tags:

Leave a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *